A csatavonalak kialakulnak, ahogy a populista lázadás elterjedt Nyugaton

Töltse le ezt a bejegyzést...

Világszerte a parasztok és az adójobbágyok nyugtalanná válnak. Ezt az üzenetet küldik a választók hangosan és világosan. Argentínától, Brazíliától és Indiától az Egyesült Államokon, Olaszországon, Svédországon, Hollandián és azon túl a politikailag inkorrekt populista vezetők és politikai pártok törnek be a szavazóurnák elé. Sok esetben ők válnak a domináns politikai erővé, ahogy egyre nagyobb a tudatosság a „Nagy Újraindítás” és a nagyvállalatok és a nagy kormányzati elitisták más totalitárius tervei körül.

A fogyasztók is fellázadnak a korszellem (Zeitgeist) ellen. Gondoljunk csak bele, milyen erőteljes üzeneteket küldenek többek között olyan „felébredt” cégeknek, mint a Target, a Bud Light, a Disney és a BlackRock, bojkottok, befektetések kivonása és egyebek formájában. Röviden, az amerikaiak és az emberek világszerte belefáradtak abba, hogy antiszociális eszméket erőltetnek a torkukra. És úgy tűnik, hogy a trendek az elkövetkező években felgyorsulnak.

A jelek már 2016-ban nyilvánvalóak voltak – legalábbis azok számára, akik figyeltek. Nyáron kezdődött Nagy-Britanniában, amikor a szavazók – dacolva a teljes politikai és médiaosztállyal – megszavazták az egyre agresszívabb szuperállamból, az Európai Unióból való kiválást. Az EU bürokratái által elkövetett évtizedekig tartó visszaélések és az ellenőrizetlen bevándorlás után a szavazóknak elegük lett, és kimondták, kockáztatva a kegyvesztett miniszterelnök, David Cameron és mások által megjósolt végzetet és borúlátást.

Ezután az amerikaiakon volt a sor. Annak ellenére, hogy a hálózati híradások több mint 90 százaléka negatív volt, és a republikánus elit és a demokraták példátlan ellenállásba ütköztek, Donald Trump hatalmas győzelem felé haladt, amely a sajtó és a kormány elitistáit a lelkeikig megrázta. Trump nyíltan populista platformon indult, és megfogadta, hogy visszaadja a hatalmat a népnek, és szétzúzza a Mélyállamot, amely generációk óta köpködte az amerikaiakat. És nyert.

Az establishment természetesen visszavágott. Az egyik fő ok, amiért a Mélyállam úgy gondolta, hogy vesztésre áll a narratív háborúban, az online versengő nézetek elburjánzása volt. Így a cenzúra és az algoritmusok manipulálása gyorsan a következő fő eszközzé vált az establishment háborújában az Atlanti-óceán mindkét partján futótűzként terjedő nyilvános felkelés ellen.

Egyetlen hang sem volt hangsúlyosabb Alex Jonesnál és médiabirodalmánál, az Infowarsnál. Hogy képet kapjunk befolyásáról, vegyük figyelembe, hogy amikor 2018-ban, egy évvel Trump hivatalba lépése után betiltották, Jonesnak a nemzeti rádióműsorán keresztül hallgatott milliók és a közösségi média platformokon több millió követője mellett 2.5 millió feliratkozója volt csak a YouTube-on.

Összehasonlításképpen, ez körülbelül egymillióval több volt, mint a Fox News, a vezető kábeltévés hírcsatorna, és majdnem 2 millióval több, mint amennyit a hagyományos CBS News vagy az NBC News eddig vonzott. A Washington Postnak kevesebb mint 400 000 előfizetője volt egy héten belül a Jones-t ért tisztogatások kezdete után, míg a New York Timesnak kevesebb mint 1.5 millió. Jones választási tudósításai gyakran több megtekintést kaptak online, mint az összes hagyományos médium – együttvéve! Így aztán egy napon minden nagyobb online platform kitiltotta őt.

De Jones – és később maga Trump – cenzúrázása nem tudta volna megállítani az Egyesült Államokat és a nyugati világot elsöprő ébredés cunamiját. Ahogy a jelenlegi események világosan mutatják, ez a megdöbbentő lázadás az emberiség elitista terve ellen percről percre erősebbé válik. Valójában gyakorlatilag minden hiteles közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy Donald Trump minden republikánus és demokrata kihívóját legyőzi a 2024-es választásokon, a politikailag motivált bűncselekmények végtelen áradata ellenére.

Ez az ébredés aligha korlátozódik az Egyesült Államokra. A következőkben a világot elsöprő populista hullám néhány főbb fejleményét tekintjük át – különösen Latin-Amerikában és Európában, olyan országokban, amelyeket történelmileg a Nyugat részének tekintettek, amelyet a korábbi generációk „szabad világként” vagy kereszténységként is ismertek.

Majdnem egy évszázadnyi szocializmus, nagy kormányzat, korrupció és globalizmus után Argentína népe tavaly év végén úgy döntött, hogy elege van ebből. Az utóbbi idők egyik legmegdöbbentőbb politikai kívülálló győzelmében Argentína elsöprő többséggel a populista Javier Mileire szavazott. Ez a bombasztikus, kócos hajú libertárius megfogadta, hogy gyorsan lecsökkenti nemzete felfújt kormányát. A médiában és a politikában betöltött leendő feletteseit figyelmen kívül hagyva, kézzel megszámolt papírszavazatok segítségével Argentína népe politikai földrengést indított el.

Milei már hivatalba lépésének első napján beváltotta jellegzetes „AFUERA” ígéretét, miszerint csökkenti a kormányzati minisztériumok számát. Egy végrehajtási rendelettel a kormányzati minisztériumok több mint felét megszüntette. A megszűnő minisztériumok között szerepel az oktatási, a tudományos és technológiai, a kulturális, a környezetvédelmi, a társadalmi fejlődési és egyéb minisztériumok. Ezután Milei hatalmas adó- és kiadáscsökkentést tervezett.

Milei nem volt az első latin-amerikai populista, aki szembeszállt a regionális politikát uraló hatalmas szélsőbaloldali összeesküvéssel és győzött. 2018-ban a korábbi katona és keményvonalas konzervatív, Jair Bolsonaro könnyedén győzelemre vitte Brazíliát azzal az ígérettel, hogy megállítja országa marxista hatalomátvételét, kiterjeszti a személyes szabadságot, és visszatér a nyugati civilizáció alapját képező keresztény értékekhez. Míg Bolsonaro ellenségei el tudták lopni a 2022-es választásokat, és a január 6-i „támadás” másolatát tudták megrendezni támogatói megbuktatása érdekében, minden becsületes elemző megérti, hogy a Bolsonaro vezette mozgalom sehova sem vezet.

Egy évvel Bolsonaro brazíliai győzelme után a konzervatív populista Nayib Bukele elsöprő győzelmet aratott El Salvadorban. Azonnal nekilátott a korrupció és a bűnözés felszámolásának, amely generációk óta sújtja nemzetét. Az elemzők pedig arra számítanak, hogy a választók egy újabb jelentős győzelemmel jutalmazzák majd a 2024-es választásokon, mivel folytatni fogja azt a politikát, amely oly népszerűvé tette őt.

Még ezen győzelmek előtt is, a populista Rodrigo Duterte elsöprő győzelmet aratott a Fülöp-szigeteken egy nem hagyományos platformon. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a globalizmusnak az ostorozásától kezdve a bevett politikai berendezkedéssel való szembeszálláson át a hatalom szövetségi kormányzati rendszeren keresztüli decentralizálásáig Duterte valóban megrázta az ország politikáját. Bár 2022-ben nem tudott újra indulni az új szövetségi alkotmány miatt, amely a hatalmat a regionális és helyi önkormányzatoknak adta, a népszerű vezető megdöbbentő 81 százalékos támogatottsággal zárta mandátumát.

Európában példátlan populista és konzervatív jelölthullám tapasztalható, akik elkötelezettek a globalizmus, a tömeges migráció, a társadalmi manipuláció, a „zöld” tervek és a nagyvállalatok és a nagy kormányok elitistái által népszerűsített egyéb politikák legyőzése iránt. Európai szinten egyre több olyan párt kerül be a nagyrészt tehetetlen Európai „Parlamentbe”, amelyek még az EU létét is ellenzik, ami a globalista projekttel szembeni növekvő elégedetlenséget jelzi. Nemzeti szinten azonban a trendek még egyértelműbbek, és Magyarország, az antiglobalista Orbán Viktor csupán a lándzsa hegye.

Legutóbb a populista, tüzes holland politikus, Geert Wilders és Szabadságpártja (PVV) mért súlyos csapást a hatalomra. A legutóbbi parlamenti választásokon a PVV messze több helyet szerzett, mint bármely más párt, közvetlenül azután, hogy a gazdapárt egy korábbi, a parlamenti felsőházba vezető választáson megnyerte a gazdák elleni háború leállítását ígérő kampányt.

A sokáig a peremvidéken húzódó, győztes PVV hagyományos programjára épülve indult, amely a tömeges migráció megállítását, az iszlamizáció elleni ellenállást, az EU-ból való kilépés lehetőségének biztosítását és a keresztény értékek védelmét tűzte ki célul. A választók úgy döntöttek, hogy tetszik nekik, amit hallottak. Miközben ezt írjuk, Wilders a következő miniszterelnökké válás küszöbén áll, amit a hatalom néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartott. A közvélemény-kutatások pedig azt mutatják, hogy most még népszerűbb, mint amikor néhány hónappal ezelőtt megnyerte a választásokat.

Hasonló földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az establishment-ellenes és populista erők az októberi svájci választásokon. A Svájci Néppárt, amely támogatja a fegyvertartást és a tömeges migráció visszafordítását, miközben megőrzi az egyéni szabadságjogokat és Svájc függetlenségét az olyan globalista intézményektől, mint az EU, a szavazatok közel 30 százalékával uralta a közvélemény-kutatásokat. A következő legközelebbi versenyző a baloldali párt volt, amely a szavazatok 18 százalékát szerezte meg.

Európa távoli északi részén a svéd politika – amelyet sokáig a baloldal és a szélsőbaloldal uralt – hihetetlen mértékben megnőtt a populista, rendszerellenes erők támogatottsága. A „Svédország Első” Svéd Demokraták, akik a sokéves mainstream kiközösítés után végre koalíciós kormány tagjai lettek más „konzervatív” pártokkal, messze a koalíció legnépszerűbb tagjai a választók körében. És eltökéltek abban, hogy visszafordítsák a tömeges migrációt, háborút indítsanak az EU hatalmi törekvései ellen és még sok minden mást tegyenek.

Olaszországban is populista erők kerültek hatalomra. Az egész világot sokkoló olasz választási eredmények során a populista, tüzes Giorgia Meloni, az „Olasz Testvérek” párt tagja lett miniszterelnök, akinek programjában a bevándorlás visszaszorítása, a család és a hagyományos keresztény értékek támogatása, valamint az „ébredő” és LMBT szélsőségesség terjedésének megállítása állt. Emellett világosan és egyenesen felszólalt a globalista fenyegetés ellen, amely a nemzeteket és a keresztény civilizációt fenyegeti.

„Látod, a politikai korrektség egy lökéshullám, egyfajta „töröletlen kultúra”, amely megpróbál felborítani és eltávolítani minden egyes szép, tiszteletreméltó és emberi dolgot, amit civilizációnk kifejlesztett” – írta önéletrajzában. „Ez egy példátlan rútság nihilista szele, amely mindent homogenizálni próbál az Egy Világ nevében. Röviden, a politikai korrektség – az evangélium, amelyet egy állam és gyökértelen elit akar ráerőltetni – a legnagyobb fenyegetést jelenti az identitások alapvető értékére nézve.”

Még Németország is, amely náci történelme miatt sokáig megfélemlítette magát a globalizmus és a baloldali szélsőségesség előtt, lassan megtöri a politikai hatalom szorítását. Az októberi tartományi választásokon az establishment-ellenes, Németország-párti „Alternatíva Németországért” (AfD) legyőzte a „mainstream” establishment pártokat, amit a kormányzó koalíció közelgő katasztrófájának jelének tekintettek, amely több millió iszlám migránst importált, felszámolta az ország energia-infrastruktúráját, eladta szuverenitását és lábbal tiporta a németek alapvető szabadságjogait.

A közismerten becstelen, hamis média mindezeket a populista győzelmeket a „demokráciára” leselkedő baljóslatú „szélsőjobboldali” fenyegetés részeként ábrázolta. De már két másodpercnyi gondolkodás is felfedi a megtévesztést. Azzal, hogy a kiskormányos, szabadságpárti és rendszerellenes pártokat „szélsőjobboldalinak” nevezik, a cél az, hogy a szavazókat Adolf Hitlerre, a német Nemzetiszocialista (náci) párt szélsőbaloldali vezetőjére csapják be. Természetesen a ma „szélsőjobboldalinak” befeketített hangok és pártok Hitler nagykormány-ellenőrzésének szöges ellentétét képviselik.

De a választók ezt a megtévesztést is átlátják. Még a németeket sem terrorizálják már a nyelv csalárd felhasználásával, hogy elzárkózzon a szabadságpárti pártoktól és a szabadságért folytatott tüntetésektől. A közvélemény-kutatási adatok azt sugallják, hogy Latin-Amerikában, Európában és az Egyesült Államokban a populizmus felé való elmozdulás még csak korai szakaszában van. Hacsak az establishment nem képes mindent összeomlani és felgyújtani, napjai meg lehetnek számlálva. Most, hogy fenntartsák a lendületet, a populistáknak óvakodniuk kell az establishment populista báránybőrbe bújt farkasaitól.

Hogy mindez hogyan fog alakulni az elkövetkező években, az még a jövő zenéje. A hatalom nem szándékozik könnyen lemondani a hatalomról. De egy dolog biztos: a politika érdekessé – és intenzívvé – válik az elkövetkező években. Miközben a választók mindent megtesznek szabadságjogaik és civilizációjuk védelméért a elpusztítani akaró globalista hatalommal szemben, a csata várhatóan fokozódik 2024 előtt. Kapaszkodjanak a helyeikbe!

Olvassa el a teljes történetet itt ...